Fandom: Johnny's Entertainment

Páros(ok): Nishikido Ryo/Uchi Hiroki, Okura Tadayoshi/Yasuda Shota

Korhatár: nincs...

Figyelmeztetések: Slash utalás szintjén...

Egyéb: Bétázásért köszönet Ave-nak...

Kéthetente kedd este. Csak ők négyen. Senki más nem tudott róla. Se a vezetés, se a csapattagok, se a rajongók. Az az idő csak az övék volt. Mindig Ryo lakásán gyűltek össze. Uchi ideje nagy részét úgyis ott töltötte, így neki nem kellett messzire mennie. Még akkor sem, ha ő volt soros a főzésben. Ugyanis egyik alkalommal az egyik párosnak, másik alkalommal a másiknak kellett főznie. Amiből persze mindig az lett, hogy Ryo és Okura bementek az apró nappaliba, csöndben iszogattak, és hallgatták a másik kettő hangoskodását. Egyszerre beszéltek. Még csak nem is egymás szavába vágva, hanem gyakorlatilag szinkronban. A két fiú fejcsóválva ücsörgött, és szavak nélkül el tudták mondani a másiknak, hogy egyszerűen nem értik, a másik kettő, hogy igazodik ki a szó kavalkádban. - Mikor jöhet vissza? - kérdezte halkan Tacchon.

- Amikor te ráveszed Yassut, hogy ne festessen idétlen mintákat a körmére - válaszolta Ryo, és nagyot kortyolt az eddig érintetlen pohár söréből. Okura hangosan felnevetett, mire Yassu kidugta a fejét a konyhából. - Mi ennyire vicces?

- Csak Ryo-chan viccelődött.

- Ryo-chan mindig valaki más kárára viccelődik! - húzta el a száját a szőke.

- Lehet máshogy is? - morgott halkan Ryo, de a lakás méretéből adódóan maximum a suttogást nem hallotta volna meg Yassu, aki úgy gondolta, több szót erre nem is érdemes fecsérelni. Egyszerűen csak nyelvet nyújtott Ryo-ra és visszabújt a konyhába. - Szóval soha? - nézett megint komolyan Tacchon.

- Ő bízik, én nem igazán… aztán én bízom, és ő nem… szerencsére ez mindig változik - mosolyodott el keserűen. Okura szomorúan nézte barátját. Ryo legtöbbször nem nagyon mutatta, de borzasztóan megviselte a helyzet. Rossz percekben ráadásul magát okolta az egészért. Ha előtte való nap nem vesznek össze, Uchi nem mond igent az italozásra… Uchi minden egyes önostorozásakor közölte vele, hogy megőrült, amiért azt hiszi, ő a hibás. Ettől még újra és újra előkerült ez a lemez. Tacchon már abból rájött mi jár megint Ryo fejében, ahogy a másik szórakozottan játszott a pohárral az asztalon… - Nem a te hibád! - szólalt meg.

- Ryo! - nézett ki a konyhából Uchi, kezében hosszú pálcikával.

- Igen?

- Mosoly!

- De…

- Mosoly! - Ryo egy vicsorgáshoz nagyon hasonló mosolyra húzta száját.

- Sokkal jobb - nevetett rá Uchi, és visszafordult a főzéshez. - Remekül vagy idomítva… - vigyorgott Tacchon.

- Fogd be! - morgolódott Ryo, de Okura pontosan tudta, hogy nem kell őt komolyan venni.

- Nah Ryo-chan, olyan aranyosak vagytok, mint az öreg házaspárok!

- Ja, öreg párok mi… majd akkor, ha a két konyhatündér nekilát kinn recepteket cserélni… de akkor szerintem fussunk!

- Rossz lenne elismerni mi? Hogy nem utálod, hogy mindig van veled valaki, hogy jó érzés nem egyedül enni.

- Tacchon miért nem lepődtem meg, hogy a kaja benne van a példádban… - Okura felvonta a szemöldökét. Pontosan tudta miért ilyen Ryo. Zavarban van, mert az érzései kerültek szóba, és ő maga. Utált erről beszélni. Ha nem tudott kezdeni egy helyzettel mindig ilyen volt. Tüskés a végtelenségig. De Tacchon úgy gondolta, Ryo-t utálni a tüskéiért olyan lenne, mint a kutyákat nem szeretni, mert szőrösek. Ő kedvelte Ryo-t, és szerette a keddi vacsorákat is. Szerette látni, ahogy Uchi néz a barátjára, még akkor is, ha furcsa érzés volt. Nem tudta pontosan megmagyarázni, csak egy pillanatra összerándult a gyomra. Nem foglalkozott vele. Nem akart foglalkozni vele… - Rendben Ryo-chan ha nem akarod, ne mond.

- Miért lépsz túl egyetlen vállrándítással, minden egyes szurkálódásomon? - nézett összehúzott szemmel Okurára Ryo.

- Mert tudom, hogy nem gondolod komolyan.

- Honnan?

- Csak tudom - vonta meg a vállát.

- De… - Vacsora! - lépett be a nappaliba Uchi, és Yasu. Szétpakolták a tányérokat, a pálcikákat, és végül mind a négyen úgy vetették rá magukat az ételre, mint akik egy hete éheznek. - Ne… Tacchon az…!!! Miért mindig a legjobbat kell elvenni? - veszekedett Yassu. Ryo mosolyogva figyelte őket. Ahogy Tacchon arca hörcsög módra kidudorodik az ételtől, és a vidáman csillogó szemeit. Jó volt látni, a kötődést, ami köztük van. Egy pillanatra Ryo mintha valami nyomást érzett volna a szívénél, a gondolatra, hogy lám milyen jól megvan együtt Tacchon és Yassu… de nem törődött vele. - Valami baj van? - fordult hozzá Uchi.

- Nem - rázta a fejét. - Semmi. Csak… jók ezek a keddek.