Kiss Lajos minden reggel a hármas metróval közelítette meg a munkahelyét. A Fővárosi fő Földhivatalnál volt fő aktakukac. Szerette munkáját. Nem követelt többet tőle, mint amennyit tudott, csak kategorizálta az iratokat egy formában, majd egy új rendelet folytán másféle formában.

            Így ment ez huszonhat éve, két hónapja és egy hete. Minden reggel pontban hét harminckettőkor hagyta el lakását táskájában felesége által csomagolt sajtos teavajas zsömléjével, amit mindig tíz óra negyvenkét perckor fogyasztott el.

            Huszonhat éve, két hónapja és egy hete minden napja így zajlott, semmi változás nem akadt benne. De azon a keddi napon, minden máshogy történt. Késésben voltm ami előtte soha sem fordulhatott vele elő, táskájába berakni se volt ideje sajtos teavajas zsömléjét kezében szorongatva futott a metróhoz.

            Fujtatva szállt be a szerelvénybe. Ahogy nekitámaszkodott az ajtónak, gyomra hangosat kordult. Szégyenkezve látott neki kibontani csomagolásából a tízórait, majd nagyot harapott. Az ételt mindig jól megrágta, ám a metrószerelvény egy hirtelen kanyartól, a falat légcsövére tapadt.

            Fuldokolva köhögött, küzdött levegőért. Néhány perc múlva holtan esett össze.

            Kiss Lajos Fővárosi fő Földhivatal fő aktakukaca, kedd reggel hét negyvenötkor megfulladt egy falt sajtos teavajas zsömlétől, a tömött metrón.

2007-04-18