- Tudod Sou, ő maga volt az álom… - Persze legjobb barátomat hívtam fel. Most itt ülünk a közeli kocsmában, előtte alkoholmentes sör, mondván ő vezet előttem, a fene se tudja mi de éget, mint a fene. – Bájos, az ágyban pedig… harap, mint egy vad tigris, és gyönyörű, oh de milyen szép. Festőnek tanul... érted Sou festőnek? Ilyen hosszú ujjai vannak, és kecses és…

- Kai lődd le magad. Vagy ne igyál többet. Tudod hogy a legjobb barátom vagy, de ez nem azt jelenti, hogy végig kell hallgatnom, ahogy egy férfiról áradozol!

- Nem férfi! Még csak kisfiú. Alig 22 éves! És…

- Tudom maga az álom, a megtestesült erotikus tökéletesség – int le hanyagul. Pedig én csak azt akartam mondani, hogy „és nem az enyém… brühühü”. – Tudod Kai ezt a fiút eddig kétszer, láttad, a kettőből egyszer le is feküdtél vele, mindezt pénzért… mi a fenét akarsz tenni?

- Ha én azt tudnám, nem hívtalak volna ide téged! – és mérgesen ledöntöm ezt az égető izét, majd intek hogy még egyet. - Nem ismerem őt, és nem tudom, mi vonz benne. Ez olyan, mint a szerelem első látásra. Erre olyan szörnyű dolgokat mondtam neki – jobban mondva olyan szörnyű dolgokra bólogattam neki. – de tudod azok a zöld szemek, ahogy rám nézett… - És látom magam előtt… igen látom a gyönyörű arcát miközben… szóval azokat a szemeket, ahogy rám néz, és szinte követeli, hogy őt nézzem. És nem is tudtam másfele nézni, még a legnagyobb gyönyör perceiben se hagytak magamra azok a szemek… Mintha a lelkét is odaadta volna velük, nem csak a testét. Megborzongok a gondolattól, pedig fűt az alkohol.

- Nem tudom pontosan mi a helyzet, de az a fiú boszorkány lehetett, ha így taccsra tett téged… Te higgadt ember vagy. Logikusan és reálisan nézed a dolgokat… de most meg vagy hülyülve, mint egy szerelmes tini, pedig rég elhagytad azt a kort.

- Ahogy megláttam őt, nem éreztem mást csak… tudod, hogy van, mint amikor te meglátsz egy jó nőt. De aztán, aztán egy perc alatt már több volt, mint vágy. És már azt is elfelejtettem, hogy nem más, mint egy fizetett ember. Akit azért fizetek, hogy engem szórakoztasson. Hogy nekem jó legyen – és azért feledkeztem meg erről, mert neki is jó volt. De azért ezt inkább nem mondom ki hangosan.

- Kai ott voltam veled, mikor az első fiúd kirúgott… az én vállamon zokogtál. Te voltál az esküvőmön a tanú, és ott voltál, mikor megszülettek a gyerekeim. Veled voltam mikor Akira… - zavartan elhallgat, pedig már nem is fáj… annyira – és veled voltam mikor Mai kiharcolta az esküvőt és minden erőmmel próbáltalak lebeszélni róla, mert ő is tudta és te is, sőt az egész világ hogy homokosabb, vagy mint a Szahara!

- Öhm Sou ez nem éppen kedves tőled…- mondom kicsit sértődötten.

- És most itt vagyok veled mikor életedbe, először megőrülsz valakiért, úgy hogy nincs rá racionális magyarázat. Gratulálok Kai, végre felnőttél – csap hátba – most pedig menj keresd meg a fiút, vallj szerelmet aztán holnap menj el az ügyvédedhez és válj el jéghegytől.

- Szóval nézzek be hozzád és mondjam el mi történt… - mosolyodom el. Mióta kijöttünk az egyetemről közös ügyvédi irodánk van. Ő intézi az én ügyeimet én az övéit. Ő meg csak nevet.

- Rohanj már… - noszogat, én meg veszem a kabátom és futok ki a kocsmából.

Tudom hova kéne futnom. És akarom is. Akarom látni, újra le akarok vele feküdni, újra és újra azt akarom elérni, hogy nyöszörögjön a gyönyörtől de… Ő egy.. egy olyan fiú, akit pénzért szokás megvenni…A mai gyűlölködő tekintete, és kiabálása is biztos csak játék volt, a felelősségre vonás… de akkor mért rohanok még mindig a klubhoz… azt hiszem kezdem érteni azért mert magasról teszek arra, hogy mivel keresi a pénzét.  Nem akarok mást, mint átölelni megcsókolni az ágyamba cipelni, és szeretkezni vele, és utána nem elengedni, hanem úgy elaludni hogy hozzám bújik. És hogy mégis mért? Mert szeretem…