- Nic… Nic… NIC!

- Hm?

- Hagyd abba.

Én csak kedvesen próbáltam ébreszteni, finoman végig csókoltam az állának vonalát, lehúztam róla a takarót, végig cirógattam a kulcscsontját, és éppen a mellkasánál jártam, amikor felébredt, és eltolt magától.

Nagyot sóhajtottam. Egy ágyban aludtunk, minden percünket együtt töltöttük, de ez már a 7. éjszaka volt, hogy nem történt köztünk az ég egy adta világon semmi.

Lemásztam róla, ő pedig visszahúzta magára a takarót. Olyan szégyenlős volt, mint egy kislány, én meg olyan vadbarom, mint egy igazi hím. Egyszerűen nem tudtam mit tenni. Minden éjjel olyan közel feküdni hozzá, csak egy lélegzetvételnyire, csak centikre. Közös ágy, közös takaró, de semmi több. Ő még nem akarta, nem volt készen rá. Ja persze süket duma, ha nem volt rá készen a teste mért válaszolt olyan készségesen szólongatásomra?!

- Mért kell minden napot így kezdeni? – kérdezte sértődötten.

- Lehetne ennél kellemesebben, ha hagynád! – válaszoltam ingerülten.

- Talán ha nem minden reggel arra ébrednék, hogy letepersz, kevésbé lennék elutasító!- felelte nem kevésbé mérgesen.

- Talán ha kevésbé lennél elutasító, nem kellene arra ébredned, hogy leteperlek, abban reménykedve, hogy végre valahára, hagyod, hogy hozzád érjek! – válaszoltam. Kikászálódtam az ágyból.

- Hova mész? – kérdezte.

- Zuhanyozni. Egyedül. Hideg vízben. Te pedig kérlek, gondolkozz el azon, mennyire működő képes, a közös ágy közös takaró, ha nem bírod elviselni az érintésem. – feleltem, majd döngve csapódott utánam a szobaajtó.

Sóhajtva dőltem neki a hideg csempének, is hagytam, hogy a hideg víz lehűtse lázongó testem.

- Áruló! – suttogtam saját magamnak. Mert az volt, árulommá vált a saját testem, a saját ösztöneim. Gyengédséget akartam adni neki, őszinte szeretetet, de megőrültem az illatától, a karcsú testétől, hófehér bőrétől. Ahogy ott álltam a zuhany alatt és lassan kékre fagytam a víztől, pontosan láttam magamban a fantáziámat, amint bemegyek hozzá, ő nevet hogy tiszta víz vagyok és ő is az lesz, de a végét már csak suttogja. Belefulladunk a másik csókjába, láttam magam előtt, ahogy beharapja az alsó ajkát miközben… Még erősebbre állítottam a hideg vizet, egészen addig, amíg olyan érzésem nem lett, mintha jégcsapokkal szurkálnának.

Durván törültem meg testem. Majd elhatározásra jutottam, és persze a figyelmeztető stop!!!!! Jelzés jóval később érkezett meg, így egy szál törülközőben beviharzottam a szobába, ő az ágy szélén ült. Bevágtam magam mögött az ajtót, odaléptem hozzá a hátára döntöttem, megcsókoltam, váltig állítom, hogy soha sem csókoltam még annyira jól, mint akkor. Abban a csókban benne volt minden szeretetem, és az összes vágy, amit azóta éreztem, hogy először beszéltem vele. Halkan belenyögött a csókba, én a kezemet végig húztam a combján, majd megállapodtam az ágyékán.

- Te is akarod, akkor mért nem engedsz ennél többet? – kérdeztem vágytól elfúlt hangon, ő kipirultan, fogalmam sincs a vágytól, vagy a dühtől, de rám sziszegett, és közölte, ha nem mászom le róla semásodpercen belül békává, változtat. Én megvontam a vállamat, és elindultam az ajtó felé.

- De azt hiszem szőkeségem – szóltam vissza a küszöbről – Neked se ártana egy hideg zuhany!

- Oké már csak azt mond meg mért ilyen! Neked is én voltam az első még sem löktél el magadtól! – néztem Billre elkeseredetten. Igen idáig jutottam nem létező szexuális életemet Billel beszéltem meg. A lépcsőn ültünk a ház előtt. Ő egy almát majszolt, én meg panaszkodtam.

- Nic, ez így kicsit kínos! És mi van, ha meghallják? – suttogta miután lenyelte az almadarabkát.

- A fenébe Bill, inkább a kérdésemre válaszolj. Mért?! – kérdeztem indulatosan.

Megvonta a vállát, majd látva elkeseredett arcom, gondolkozott, majd halkan megszólalt.

- Ezt ne keverd össze. Még engem is váratlanul ért az a fajta erő, ami belőled árad, ugyan az a magával ragadó vonzás, mint Fleurnál, azzal a különbséggel, hogy te férfi vagy… Még engem is megingattál abban, hogy hova is tartozom, és a mai napig megingatsz, de Draco még teljesen tapasztalatlan, új neki az egész. Steril életet élt azt se tudta milyen szeretni erre jön egy szőke idióta, aki nem elég, hogy fenekestül felforgatja a lelki életét, még maga alá is akarja gyűrni. Én se lennék túl… hmm engedékeny az ő helyében.

Szíven ütött, amit Bill mondott, és megmosolyogtatott… ez a véla dolog nem öröklődik csak női ágon. Magamban kihúztam magam és elkönyveltem, hogy roppant szexuális kisugárzással rendelkezhetek. Hurrá hurrá, már csak életem szerelmének kellene ezt megéreznie. De mindezek ellenére megdöbbentett, amit Bill mondott. Annyira logikus volt, és annyira… érthetetlen. A szerelem legkönnyebb kifejezési módja a szeretkezés. És ez nevetséges! Hagyja hogy megöleljem, hogy megcsókoljam, de ha merő véletlenségből a kezem a fenekére csúszik már húzódik is el. Hát ki bírná ezt?

Lassan megcsóváltam a fejemet.

- Bill ez így nem stimmel, akkor mért engedi, hogy megérintsem?

- Mert szüksége van rád, az érintés olyan számára most, mint egy biztosítás arra, hogy akarod őt, de retteg. Próbáld meg megnyugtatni, és tálald finoman, lassan, óvatosan a dolgokat, ne olyan vadbarom módjára, ahogy szoktad!

- Áú! – bokszoltam bele játékosan a vállába

- Na menj. Old meg, ahogy tudod! Idióta – tette még hozzá és tovább csámcsogott az almán.

Láttam rajta, hogy nem egyszerű neki, vonzódik hozzám, és szeretne… majd egy következő életben. Neki ott van Fleur, nekem Draco.

Felértem a szobámba, teljesen üres volt, egy idegen bagoly ült az asztalomon, egy közepes csomag volt mellette. Nekem volt címezve, így kibontottam. Egy kis kütyü volt, ami elkezdett hülye hangot kiadni, mellette volt egy cetli „ Ha csöng csak nyisd ki”. Hát kinyitottam.

- Rég hallottam a hangot drága… - búgta egy férfihang a fülembe. A döbbenettől szóhoz sem jutottam Justin volt az, a fiú akivel viszonyom volt még odahaza.

- Jus... Justin? Mi a fene ez? És mért? Hogyan? MINEK?

- Naaa Nic, mi ez a felháborodottság? Utálom a hopport allergiás rohamot kapok tőle, és tüsszögök mint egy kiscica. És tudod, hogy mugli származású vagyok. De neked is ismerned kéne a mobilt, hiszen apukád…

- Jó ejtsük! Mért hívtál?

- Hiányoztál… vágytam a hangodra, az érintésedre, azt akartam, hogy itt legyél velem… bennem.

- Nahát, nahát, te ennél jóval vulgárisabb szoktál lenni. Mond csak ki, hogy arra vágysz, hogy eszméletlenre keféljelek, mint a régi szép idők… ben.

Az utolsó szótagot már döbbenten ejtettem ki, és kiesett a mobil a kezemből, felhallatszott a földről is Justin kacarászása, de én éppen farkasszemet néztem a szerelmemmel, aki megkövült arccal meredt rám, ás bele se akartam gondolni mi mindent, gondolhat.

Csak azt nem értettem mért mindig velem történik ez?