- Ker�lj beljebb! – invit�lt vid�man, kopott sz�rke pol� volt rajta, egyszer� fekete v�szonnadr�g, f�l�tte piros k�t�ny a derek�ra k�tve. R�gvest az jutott eszembe, hogy „J��� az els� sz�nes dolog a ruhat�r�ban… k�r hogy az egy k�t�ny!”

Bel�p�s k�zben teljesen megfeledkeztem a k�sz�br�l, �gy �dv�zl�s k�ppen a nyak�ba zuhantam… akaratomon k�v�l. � h�la az istennek megtartott majd ahelyett, hogy elengedett volna mag�hoz szor�tott.

- Mintha azt �g�rted volna, hogyha akarom hozz�m se �rsz… ezek szerint t�ged mindig figyelmeztetni kell az �g�reteidre? – mondtam neki halkan… egyfel�l �r�ltem, hogy �t�lel, m�sfel�l a fen�be is nem tudtam, mit �rzek, �s ha folyton fogdos es�lyem se lesz r�j�nni…

- sajn�lom – engedett el – de te tehetsz r�la… valahogy mindig elfelejteted velem ezeket a, ne �rj hozz�m, ne cs�kolj meg tilalmakat. – nevetett mintha j� viccet mondana, �s �n is elmosolyodtam. Valahogy nem lehetett r� haragudni. – Gyere, megmutatom a h�zat!

             �s megmutatta, a h�z rendelkezett egy emelettel az emeleten f�rd�szob�val, h�l�val, egy f�ldszinttel ott egy hatalmas nappalival egybenyitott konyh�val, �s rendelkezett egy pinc�vel, ami egy gyakorl� terem volt, minden falon t�k�r… �s a pinc�ben egy „apr�” szoba teli edz�g�pekkel…. Teh�t megvolt a magyar�zat a gy�ny�r� izmokra.

- V��� ezt te f�zted? – csod�lkoztam r� a konyh�ban f�v� csod�ra – nem hittem volna hogy k�t dupla piruett k�z�tt ilyet is tudsz…

- �n meg nem tudtam hogy ennyire gonoszkod� vagy – v�gta hozz�m a konyharuh�t nevetve – egyed�l�ll� f�rfi vagyok, nem akartam �hen halni, �gy megtanultam f�zni.

- �n 18�ves korom �ta �lek egyed�l. T�k�letesen tudom berakni a k�sz�telt a mikr�ba, azt�n kivenni onnan…

- Ez�rt vagy ennyire v�kony… nem eszel el�g eg�szs�ges dolgot!

- A h�god is mindig ezt mondja. Ami�ta n�lam �l � f�z r�m, az�ta fel is szedtem n�h�ny kil�t – mutattam karizmomat, mintha lenne. � azonban nem vette a viccet, keze g�rcs�sen szor�totta a konyhapultot – sajn�lom... nem kellett volna sz�bahoznom…

- Ugyan. Hiszen vele �lsz... �s…

- Atya �g neked megvan az �sszes mang�m? – tereltem a sz�t, k�t legyet �tve egy csap�sra. Egyfel�l eltereltem a sz�t, m�sfel�l legyezgettem a saj�t hi�s�gom. Elindultam a szekr�nye fel�, amin sz�p rendben sorakozott az �sszes k�tetem.

- Azt ne n�zd meg – rohant ut�nam �s be�llt k�z�m �s a szekr�ny k�z�.

- Na Yuji - had n�zzem meg a gy�jtem�nyed! – k�rleltem mosolyogva.

- Ink�bb gyere, seg�ts megter�teni, fogta meg a csukl�m �s h�zott vissza a konyh�ig. Ott azonban azonnal elengedte. Teh�t nem feledkezett meg a k�r�semr�l…

- Yuji! Ez valami isteni volt! – d�ltem h�tra el�gedetten a sz�ken, k�t t�ny�r repeta ut�n.

- �r�l�k hogy �zlett – mosolygott r�m f�lrebillentett fejjel, pont �gy, mint Tora... de most nem szabad erre gondolnom… r�ztam meg fejem.

- Te viszont alig ett�l valamit! Tal�n nem szereted a saj�t f�zt�d? – mosolyogtam vissza r� g�nyosan.

- Ohh dehogynem nagyon is.. azt hiszem a legnagyobb hobbim az ev�s.. lenne, de most egy h�nap sz�net�nk van �s egy dek�t sem h�zhatok, vagy kiteszik a sz�r�m. – m�r nem mosolygott komoly arccal n�zett maga el�.

- Ha ennyire nem szereted, m�r mi�rt nem hagyod ott? – k�rdeztem �szinte �rdekl�d�ssel.

- F�lre �rtesz �n nagyon szeretem a balettot.. csak elszomorodom a gondolatt�l hogy m�r csak 2szabad hetem van, �s ut�n a sok pr�ba.. az el�ad�sok… �s nem l�thatlak majd t�ged se…- �s szomor�an r�m n�zett. �n elpirultam... nem b�rtam �llni a tekintet�t…

- �hm k�sz�n�m a vacsor�t… akkor �n most megyek is… - �lltam fel az asztalt�l – nem kell kik�s�rned... Kital�lok – �m mikor elhaladtam mellette � megfogta a kezem

- K�rlek, nagyon k�rlek gyere �t holnap is – r�m se n�zett, elengedte a kezem. Nem pr�b�lt ott tartani, megcs�kolni, nem k�zeledett hozz�m. Csak annyit akart hogy l�togassam meg holnap is.

Mint akit kergetnek, �gy siettem ki a h�z�b�l, �s �gy �reztem, �get ahol az el�bb hozz�m �rt. Ahogy a kocsimhoz �rtem annyira remegett a kezem hogy nem tal�ltam a kulcsot… �s csak motyogtam magamba.

- Nem lehet… nem szerethettem meg ennyire k�nnyen… nem lehet.

- Megj�ttem! – b�jtam ki a cip�mb�l negyed �r�val k�s�bb a saj�t lak�somban.

- Hol j�rt�l? – K�rdezte Tora, a haj�t a tark�j�n�l �sszefogta, kez�t egy konyharuh�ban t�r�lgette hangja nem volt sz�mon k�r�, ink�bb csak szomor� – a vacsora teljesen kih�lt!

- Sajn�lom dolgom volt – n�ztem f�lre, ahogy elhaladtam mellette.

- Nem baj megmeleg�tem...

- K�szi, de nem vagyok �hes… j� �jt – mentem be a szob�mba azzal a szent meggy�z�d�ssel, hogy ennyire m�g sosem babr�ltam ki olyan emberrel, aki olyan sokat jelent nekem, mint Tora.