Vid�man �bredeztem. A reggel az �n napszakom. Ha magamt�l �bredek, valahogy minden mosolyog k�r�l�ttem. Nem �rdekelt Bill �rthetetlen viselked�se, nem �rdekelt semmi, csak az a s�ta, �s Draco keze a kezemben. Nomeg a vid�man csillog� szemei… Ahogy �desen pr�b�lta enni a fagylaltot. Vid�m s�haj szakadt fel a mellkasomb�l az eml�k hat�s�ra. Boldog voltam, �s velem �r�lt a naps�t�s. El�re �r�ltem, hogy haza�rve k�t gy�ny�r� nap eml�keit oszthatom meg Tonksal. Szinte l�ttam a boszork�ny vid�m arc�t, ahogy mosolyog majd a lelkesed�semen.

Arra �rkeztem meg Draco szob�j�ba, hogy az �gyon fekszik.

- Ut�llak! – �v�lt�tte a szoba csendj�be.

- M�gis mit �rtott neked az, az �gy? – k�rdeztem t�le mosolyogva, �s v�rtam, hogy � is r�m nevet. Ehelyett v�dl� tekintetet kaptam, �s gonosz szavakat.

- Takarodj ki a szob�mb�l, te �tkozott hazug!

- Hazug? V�rj egy percet, nem �rtelek. – �s nem is �rtettem. Valahogy nem tal�ltam �sszef�gg�st az el�z� nap �s a takarodj k�z�tt…

- Igen hazug… megmondan�d, hogy hogyan lehets�ges az, hogy cs�t�rt�k d�lut�n m�g nem tudsz hoppan�lni, szombaton pedig, m�r engem is magaddal tudsz vinni �gy, hogy egyik testr�sz�nk se �rkezik meg valahova m�shova?! – �v�lt�tte a k�pembe, �s abban a percben �llt �ssze. Szinte semmit sem tudott, de m�r ez�rt �rj�ng�tt a d�ht�l. �t nem gy�zte meg a kedvess�gem, a mosolyg�s, nem l�tott bele a lelkembe, hogy m�s se teszek, csak ut�na �csing�zom. Nem �rtettem, azt hittem el�bb fogok elhasalni azon, hogy m�rt b�mulom �t olyan epekedve, mint ezen az idi�ta hazugs�gon.

- Vicces, nem hittem volna, hogy ezen fogok elbukni. – fanyarul elmosolyodtam, �s le�ltem a szob�ban l�v� egy szem sz�kre. � az �gya sz�l�n foglalt helyet, szembe velem.

- Nem hazudtam neked. Csak, nem mondtam el a teljes igazs�got.

- Oh, persze sz�val… HAZUDT�L! – remegett a d�ht�l. – A fen�be Nicolas, hogy tehetted?

- Hogy tehettem? – felnevettem, de bel�l m�r zokogtam. Tudtam, a kedvess�gem megint nem hatn� meg. H�t vegy�k el� a gonosz Nicolas �lc�j�t, h�tha megr�m�l, h�tha �gy hatok r�.  – Draco h�rom napja ismersz, �s azt hitted b�zhatsz bennem? Milyen kedvesen naiv. – az arca fel� ny�ltam. Nem remegett a kezem, pedig azt hittem remegni fog. Akkor tettem le voksom v�gleg, a gonosz Nic maszkja mellett. Valahogy �gy �reztem, ki kell tartanom emellett. Ha beled�gl�m, akkor is.

- Mit titkolt�l? – k�rdezte a sz�nyeg mint�it f�rk�szve.

- Tulajdonk�ppen semmit. Ny�lt lapokkal j�tszottam, csak te nem raktad �ssze magadban. – K�nyelmesen h�trad�ltem a sz�ken.

- Mir�l besz�lsz? – sz�rke szemei �rtetlen�l meredtek r�m, a sz�vem meg azt s�gta, hogy most hagyjam abba ezt a marhas�got, boruljak a l�ba el�, �s valljam be, hogy im�dom �t. Nem tettem.

- A Rend k�ld�ttje vagyok, a j� oldal sz�rny n�lk�li h�rn�ke, a gonosz irt�ja…

- Annak az �tkozott F�nix Rendnek vagy a tagja? – k�rdezte megvet�en.

- M�rt? Te meg nem annak az �tkozott, Hal�lfal� brig�dnak vagy a tagja – v�laszoltam hasonl� kedvess�ggel.

- De �n...

- Tudom! � uras�ga nem v�laszthatott, mert apuci ezt v�rta t�le… n�j fel, a vil�g nem az, aminek te hiszed. N�h�ny hangzatos mondatt�l, �s ostoba okfejt�st�l nem lesz kev�sb� undor�t� az, amit m�veltek! – cinikusan besz�ltem. Ki hitte volna, hogy van ilyen hangom is. � elmeredt, de �n azt akartam, hogy r�m figyeljen.

- R�m figyelj! – Megfogtam a kez�t, �s h�ztam f�l magammal �ll� helyzetbe, majd megr�ztam. – �bredj fel az �lmodoz�sb�l, mert az �nsajn�latod nem v�d meg semmit�l se!

- Hazudt�l…- suttogta halkan �s megb�ntottan.

- Igen hazudtam. �s? Azt teszek, amit akarok… azt teszek veled is, amit akarok. – Felemeltem az �ll�t, a szem�be n�ztem. Nem, nem akartam b�ntani, meg akartam cs�kolni! Azt akartam, hogy akarjon. Azt akartam, hogy k�ny�r�gj�n egy k�sza �rint�sem�rt. Led�nt�ttem az �gyra, �s f�l� m�sztam, karj�t a feje f�l�tt fogtam le. A sz�vem valahol bel�l csendesen s�rva fakadt. Az �nem egy �r�lt r�sze, �lvezte a helyzetet. Egy r�szem �r�lt, hogy Draco teste ott van k�zvetlen�l az eny�m alatt. Hogy hallom riadt sz�v�nek, gyors verdes�s�t. – V�dtelen vagy Draco, �gy okozhatok neked f�jdalmat, ahogy kedvem tartja – suttogtam a f�l�be, majd hosszan n�ztem, ahogy a megal�ztat�s k�nnyei �ztatj�k gy�ny�r� arc�t. A k�nnyek ellen�re b�tran �llta a tekintetem.

Annyira undor�t� dolgokat v�gtam a fej�hez, amilyeneket csak ki tudtam tal�lni. Gusztustalan f�ligazs�gok hagyt�k el a sz�mat, �s pr�b�ltam �t gy�l�lni. Annyira gy�l�lni, amennyire elv�rt�k t�lem, amennyire kellett volna. Mikor m�r nem b�rtam tov�bb n�zni azt az arcot, azt a kedvesen �ntelt arcot, ahogy egyre ink�bb �sszeomlik szavaim hallat�n, lek�sz�l�dtam r�la, �s az ablakhoz s�t�ltam.

- �n sajn�lom. – mormogta halkan, �n meg odafutottam volna hozz�, �s addig �lelgettem volna, am�g �jra nem mosolyog r�m. Ezt se tettem meg. Mint ahogy annyi mindent nem tettem meg vele kapcsolatban, amit meg kellett volna!

- Tekintsd az el�bbit er�demonstr�ci�nak. Ennyit �rsz egy-egy ellen. Ha nem suny�tva alamuszin t�madsz, az vagy, aminek l�tszol. Egy gyenge kisfi�. �s most elmegyek, magadra hagylak �nsajn�l� gondolataiddal. Hidd azt, hogy k�r�l�tted, forog a vil�g. – mondtam m�g neki utols� k�sd�f�sk�nt, majd elt�ntem a szob�j�b�l.

�sszet�rten �rkeztem vissza a szob�mba. Valami �jult tudat�llapot sz�l�n m�g �rz�keltem, hogy a helys�gben rajtam k�v�l, k�t ember van. Egy var�zsl� �s egy boszork�ny. Azt�n k�r�l�lelt a s�t�ts�g.

Nem sokkal k�s�bb, magamt�l �bredeztem. Az �gyam mellett ott �lt Remus, �s Tonks. Fojtott hangon tanakodtak arr�l, sz�ljanak-e a t�bbieknek. �vatosan nyitottam ki a szemem, mire �k abbahagyt�k a besz�lget�st. �rdekl�dve n�ztek r�m. �n egy percig n�m�n meredtem magam el�, majd hangosan felzokogtam. Arcomat kezembe temetve r�zott a s�r�s, �s motyogtam, hogy mindent elvesztettem. Tonks �lelt �t, �s csit�tgatott. De nem tudtam, abbahagyni. �gy s�rtam, mint egy kisgyerek. Csukladozva, borzalmasan boldogtalanul, nem a feln�ttek cs�ndes k�nnyeivel, ahogy Draco s�rt. Draco… lassan tiszt�z�dott bennem, hogy rossz utat v�lasztottam, de m�r nem lehet visszamenni az id�ben. Kezdtek kirajzol�dni az eml�kek, b�r �gy csak m�g jobban k�noztak. Gondolatban ostoroztam magam a saj�t egy�gy�s�gem, �s rossz d�nt�seim miatt. Lassan nyugodtam meg. �s akkor l�tott neki Remus, �s Tonks a m�dszeres kifaggat�somhoz...