- Nymphadora! Ideje indulni! – kopogott be az ajt�n Lupin.

- Ha m�g egyszer �gy sz�l�tasz, nem is tudom, mit teszek veled! – ki�ltott neki vissza Tonks, �s hallottuk, hogy a var�zsl� felnevet az ajt� t�loldal�n. Tudta, hogy jobban j�r, ha nem teszi hozz� a szok�sos „De h�t ez a neved!” mondatot.

�sszemosolyogtunk. �n boldog voltam, hogy tal�ltam egy �jdons�lt bizalmast, � �r�lt, hogy megb�zom benne. Felt�p�szkodott, �s kez�be vette a t�lc�t, ami csak f�lig volt �res.

- Ez�rt kapni fogok, Mollyt�l – cs�v�lta meg a fej�t. – De �r�l�k, hogy elmondtad, �s… rem�lem, hogy holnap sikerrel, j�rsz.

- K�rlek, ha lesz holnap id�d, nem j�nn�l �t? – fogtam meg a m�sik kez�t. Hirtelen egyed�l �reztem magam. � elmosolyodott �s megszor�totta a kezem.

- De, mindenk�ppen ben�zek. – mondta m�g, majd adott egy puszit a homlokomra, �s kiment a szob�mb�l, �n magamra maradtam. M�r kezdtem volna beles�ppedni a k�pzelg�seimbe, hogy, hogyan r�ngatom ki Drac�t a szomor�s�gb�l, mikor hatalmas csattan�st hallottam, majd fojtott hang� szid�st. Gyorsan kinyitottam az ajt�m, hogy megn�zzem mi ez a ramazuli.

Tulajdonk�ppen semmi furcsa nem t�rt�nt, csup�n Tonks szok�s szerint leejtette a t�lc�t, a szendvicsek pedig, szanasz�t gurulhattak. Mrs. Weasley (mivel szereti a boszork�nyt), pr�b�lt csendesen �rj�ngeni, �s csak halkan �tkozni mag�t az�rt, ami�rt Tonksot a t�lca, �s a szendvics k�zel�be engedte.

A helyzetet v�g�l Lupin oldotta meg, aki gyorsan eln�z�st k�rt �s menek�l�sre fogta a dolgot a boszork�nnyal kar�ltve. D�ngve csap�dott be ut�nuk a bej�rati ajt�.

Mosolyogva h�z�dtam vissza szob�m csendes mag�ny�ba, �s �r�ltem, hogy ilyen zajos csal�d k�zel�ben lehetek. Majd visszakuporodtam a sz�nyegre, �s pr�b�ltam elemezni a helyzetet.

�r�mmel konstat�ltam, hogy nincs lelkiismeret furdal�som, ami�rt mindent elmondtam Tonksnak. Viszont rossz volt, hogy nincs k�r�l�ttem senki, hogy nem besz�l senki, az meg pl�ne borzalmas volt, hogy �N nem besz�lek. Nagyot s�hajtva k�sz�l�dtam fel az �gyamra, ha m�r �gy alakult – gondoltam - legal�bb alszom egy j�t.

- Bej�hetek Nic? – Hallottam Bill hangj�t, az ajt� torz�t�s�ban. Ny�sz�r�gve k�sz�l�dtam le az �gyr�l. H�t nem �ppen Billel szerettem volna besz�lgetni.

- Mi van ma cs�csforgalom? – motyogtam m�g, majd kinyitottam az ajt�t, sz�npadiasan meghajolva mutattam, hogy f�radjon beljebb.

Bel�pett, majd k�rd�s n�lk�l le�lt az �gyam sz�l�re.

- Mes�lj.

- Mit mes�lhetn�k? – �ltem le a f�ldre a l�ba mell�. Ez t�nt a legegyszer�bb megold�snak, �gy nem kellett r�n�znem. F�ltem, hogy �szreveszi, hogy el�rultam titkunkat. Sose tudtam, igaz�n j�l hazudni.

- Esetleg azt, hogy az a kis fics�r, hogyan csavarta el �gy a fejed.

- Te ezt nem �rtheted Bill, � m�smilyen, mint amilyennek ti hiszitek. – bizonygattam a sz�nyeg mint�j�nak.

- Oh, persze – horkant f�l – az �sszes ember, aki hallotta m�r a Malfoy nevet f�lre ismeri �t, �s te, aki egyszer tal�lkozt�l vele ennyire biztos vagy az �rz�seidben.

- Nem v�r t�ged Fleur valahol? – k�rdeztem, h�tha el tudom terelni a t�m�t, vagy ink�bb kitoloncolni �t a szob�mb�l.

- Nem, nem v�r. �ppen f�znek a konyh�ban. Az ut�bbi id�ben eg�szen j�l kij�n any�mmal. Mire nem j�, ha megt�mad egy v�rfarkas – mosolyodott el g�nyosan. – De ink�bb azt mond, mit tett Draco, hogy �gy kiv�vta a szereteted?

- Csak nem f�lt�keny vagy Bill, hogy ezen t�l nem ut�nad epekedem, hanem boldogan pr�b�lok �lni? – Egyre m�rgesebb lettem a faggat�z�s�t�l. Egyszer�en rosszul t�r�m az ilyesmit.

- Nicolas... – szinte s�hajtva ejtette ki a nevemet – csak azt akarom, hogy boldog legy�l, lehet�leg egy norm�lis…

- L�nnyal mi? M�r te is kezded? – v�gtam k�zbe ellens�gesen.

- emberrel. – fejezte be a mondatot, nem zavartatva mag�t. Kicsit elsz�gyelltem magam, hogy ellens�ges sz�nd�kot felt�teleztem r�la. B�r nem volt hajland� elfogadni el�ttem annak az �jszak�nak a t�ny�t, az�ta m�gis, az egyik legjobb bar�tom volt.

- Sajn�lom – mondtam b�nb�n�an.

- M�rt kell neked rosszat felt�telezni r�lam gyerek? – �sszeh�zott szem�ld�kkel, n�ztem f�l r�. – J�l van na… de visszat�rve Drac�ra. � nem norm�lis emberi l�ny, hanem egy ostoba gyerek, aki nem mellesleg sz�lva hal�lfal�. Olyannak l�thatod �t, mint egy k�ly�k oroszl�n. Lehet hogy �des aranyos, az aranysz�n� bund�j�val, de nagyon �lesek �m a k�rmei, a fogai. �s �gy b�nt meg vele, hogy �szre sem veszi.

- H�t ez az! – csaptam le a hasonlat�ra. – Draco nem akarna �rtani, se neked, se nekem, se senkinek. Nem tud a karmair�l.

- Nicolas, egy Malfoy m�r a sz�let�se el�tt tud a karmair�l! Csak azt nem l�tja mekkor�t, karmol vele. Bajt hozhat r�d…- magyar�zta, mintha �vod�s lenn�k.

- �s m�gis hogyan? – k�rdeztem g�nyosan.

- Fogadjunk, hogy nem azzal ind�tott�l, hogy az ap�d nem var�zsl� csal�db�l sz�rmazik! – v�gta r�, mintha csak tudta volna, hogy meg fogom k�rdezni.

Szomor�an hajtottam le a fejem, mire � kedvesked�en megsim�totta a hajam. Akaratomon k�v�l, megborzongtam az �rint�st�l. Valami az � agy�n is �tfuthatott, mert vill�msebess�ggel vette le a kez�t a fejemr�l. B�ntott a mozdulat hirtelens�ge. De �gy d�nt�ttem nem hangoztatom. Ink�bb csak megk�sz�r�ltem a torkom.

- Sz�val szerinted �t ez zavarn�?

- Nic, nem lehetsz ennyire naiv. Nem mindenki olyan, mint te. � Draco Malfoy, Lucius Malfoy fiacsk�ja. Tal�n a heg �desap�d arc�n nem el�g eml�k att�l az alakt�l? – s�t�tt a felh�borodotts�g a hangj�b�l.

- De nekem siker�lhet! – fordultam szembe Billel. – Ha valakinek siker�lhet �t �tcs�b�tani a mi oldalunkra, az �n leszek.

Felvonta a szem�ld�k�t, �s halv�nyan elpirult. Az arc�ra volt �rva, hogy szerinte m�gis mivel akarom �tcs�b�tani…

- Fuj Bill! – feleltem felh�borodottan.

- Bocs�nat. – mondta, majd egy ideig cs�ndben n�zel�d�tt, mintha t�prengene valamin. – �n nem hiszek abban, hogy siker�lhet – kezdte el vontatottan, egy id� ut�n –, de hajland� vagyok veled fogadni.

- Fogadni? Bill, egy emberi �letr�l, egy sorsr�l van sz�! Mi lenne a t�t?

Halkan felnevetett.

- R�d b�zom. Holnapt�l kezdve, az �t�dik napon, ha Draco elj�n ide eb�delni, akkor �n megteszek b�rmit, amit te k�rsz. Ha nem j�n, te teszel meg b�rmit, amit �n k�rek. – felelte magabiztosan. – Rendben?

Kicsit elbizonytalanodtam. Persze cs�b�t� az aj�nlat, b�rmit megtesz, amit k�rek… Fogalmam se volt hol van benne a csapda.

- Legyen. – mondtam hat�rozottan, �s fel� ny�jtottam a kezemet. – Kezet r�!

- Kezet r�! - v�laszolt mosolyogva. Majd felt�p�szkodott az �gyamr�l, �s elindult az ajt� fel�. M�r csukta volna be az ajt�t, amikor m�g visszan�zet.

- Ja majdnem elfelejtettem… a t�bbieknek te mondod el, hogy itt fog eb�delni!

Majd gyorsan beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, nagy szerencs�j�re, mert ut�na v�gtam az egyik p�rn�t az �gyamr�l. Sosem tudott Bill tisztess�gesen j�tszani… �n meg m�r megint t�rhettem a fejemet, hogy ezt m�gis hogyan adom be any�mnak?