1. fejezet - Nicolas Gaiete -

Egy h�nap telt el �s m�g mindig itt vagyok benn. �nk�ntes szobafogs�g. Falt�l falig j�rk�lok bez�rva, egyed�l, am�g kinn tombol a ny�r. Mi�ta meghalt Dumbledore… �n a temet�s�n se voltam ott. M�gis, hogy mehetett volna el oda a gyilkosa? Nagy �gy, hal�lfal� vagyok. Ez a dolgom, kegyetlennek lenni. Gyakorlatom meg am�gy is van benne. Mi lenne, ha ink�bb…

- ��! – �v�lt�k fel, mert valaki a l�bfejemre hoppon�lt.

- Oh! Sajn�lom. Nagyon f�j? – ugrik le a l�bamr�l az idegen.

Ez meg�r�lt egyszer csak a l�bujjamon termett! H�t persze, hogy f�j!

- Hogy tudt�l ide bejutni?

- M�rt hol vagyunk? – n�z k�rbe k�v�ncsian.

H�tk�z�pig �r�, kicsit hull�mos aranysz�ke haja van, a tark�j�n �sszefogva. K�k, p�l�, fekete farmer, �s valami fura akcentus. Olyan ismer�s, b�r nem annyira r�j�tszott…

- Francia!

- Francia? M�rmint az orsz�g? Kiz�rt, olyan messzire nem hoppon�lhattam! – n�z r�m elkerekedett szemmel.

- Az akcentusod francia, nem a hely, ahol vagyunk.

- �h! Oui! Ennyire hallani?

Nem. V�g�lis, egy s�ketnek fel se t�nne. Komolyan, ez a fi� t�nyleg ennyire h�lye? �s m�g mosolyog is. Behoppon�l a f�lig alv� oroszl�n barlangj�ba, �s van kedve a k�pembe vigyorogni.

- Igen ennyire.

- El is fellejtettem bemutatkozni. Nicolas Gaiete vagyok – ny�jtja bar�ts�gosan a kez�t.

�me a v�gleges bizony�t�k arra, hogy Crak �s Monstro hozz� k�pest egyetemi tan�rok.

- Draco Malfoy – r�zom meg a fel�m ny�jtott kezet, kelletlen�l.

- Oh ezek szerint ez a Malfoy k�ria?  

Nem, ez val�j�ban az „egy�tt a h�zman�k�rt” szakszervezet telephelye.

- Igen az – v�laszolom kedves vicsorg�s k�s�ret�ben.

Nos �n se lehetek mindig len�z� �s goromba. Unalmas lenne.

- Ezek szerint a lehet� legrosszabb helyen k�t�ttem ki – n�z r�m bolondhoz m�lt� der�vel -, igaz?

- Att�l f�gg, meddig sz�nd�kozol m�g itt maradni…

Ford�tok: ha nem t�nsz el p�r m�sodpercen bel�l, k�nnyen itt hagyhatod a fogsorod.

- Nos, nem is tudom. V�g�lis, otthon semmi dolgom. Nincs kedved besz�lgetni?

�s le�l, le�l a m�regdr�ga perzsasz�nyegem kell�s k�zep�be, k�nyelmes t�r�k�l�sbe helyezkedik, �s n�z r�m. Mit tehetn�k… sz�npadiasan s�hajtok egyet, majd le�l�k mell� a f�ldre.

- Sz�val te vagy Draco – kezdi.

- Igen, �n vagyok Draco. Ez pedig a Malfoy h�z. Bizony, AZ a bizonyos Malfoy h�z, de hogy te ki vagy, arr�l m�g nem tudok semmit!

M�rges vagyok. H�t ki ne lenne az, ha egy vadidegen fi� csak �gy, bet�r a h�z�ba?

- M�r mondtam Nicolas Gaiete vagyok – mosolyog r�m.

Ez a sr�c �r�k mosoly tablett�t szed, hogy folyamatosan vigyorog?

- Franciaorsz�gban �ltem k�r�lbel�l egy h�nappal ezel�ttig. Akkor v�geztem az iskol�ban, majd a sz�leimmel egy�tt fogtuk magunkat �s idej�tt�nk. 17 �ves korom �ta pr�b�lom letenni a hoppon�l�si vizsg�t, de csak nemr�g siker�lt. Az�ta �gy k�zlekedem –t�rja sz�t a karj�t-, ink�bb kevesebb, mint t�bb sikerrel.

- M�rt j�ttetek ide a csal�doddal? – pr�b�lok nem t�lzottan �rdekl�dni.

Hab�r, minek is k�rdezem, ha �gyis tudom a v�laszt?

- Harcolni akarunk! – hat�rozott a hangja, �s komolyan gondolja, akkor m�rt ilyen der�s, m�g mindig?

- Oh, harcolni? H�t ez dics�retes, �s m�gis melyik oldalon?

Ism�t megk�rdezn�m �nmagt�l, Draco te �k�r minek k�rdezed, ha tudod a v�laszt?!

- Term�szetesen Voldemort ellen!

Ok�, ez meglepett. �tlagos francia fi�, �s ki meri mondani a nev�t. B�tor lehet, vagy t�nyleg nagyon h�lye. N�ha a kett� f�lelmetesen k�zel van egym�shoz.

- Naiv… Mit hiszel te magadr�l? A sz�leid… biztos mind a ketten ragyog�an t�k�letes emberek, a vacak kis �let�kkel. Mindig a j� oldalon �lltak, a j� �gy�rt harcoltak. Sosem parkoltak tilosban a sepr�vel. Nevets�ges, h�nynom kell t�letek! – Felkelek a f�ldr�l, �s az ablakhoz s�t�lok. - Persze, te k�veted a sz�leid �tj�t, mert ez �rt�k neked el�. M�sz ut�nuk, mint valami eszement birka, �s nem l�tsz tov�bb az orrodn�l, csak teszed, amit �k tettek.

- Most engem szidsz vagy �nmagad? – a hangja higgadt. Visszafordulok, m�r nem vid�m, komoly tekintettel n�z r�m. – Mindig van v�laszt�si lehet�s�g, nem k�telez� azt tenni, amit mondanak.

- Oh de! Kurv�ra k�telez� azt tenni, amit mondanak! �s ha megk�rhetlek Nicolas, takarodj a szob�mb�l. – hangomban szinte k�zzel tapinthat� az elkeseredetts�g. � csak megvonja a v�ll�t, �s felt�p�szkodik.

- Te tudod Draco. De gondolkozz el ezen, �s ne feledkezz meg arr�l, hogy mindig van m�sik �t – mondja, �s halk pukkan�s k�s�ret�ben elt�nik.

Az �gyamra d�l�k. Nem, t�vedsz Nicolas nincs mindig m�sik �t. A h�tamra g�rd�l�k, felh�zom a p�l�m ujj�t. Hi�ba van d�gleszt� meleg, nem hordok r�vid ujj�t, nem akartam l�tni, de most k�nyszer�tem magam, hogy r�n�zzek. N�zem az arcom el� emelt s�padt karom, amin ott vir�t komoran a s�t�t jegy. Ez sz�nalmas �letem, megkeser�t�je. Ez meg az olyan szemetek, mint a kis Potti, vagy V�zli… �s az a s�rv�r�… Gy�l�l�m �ket, de f�k�nt magamat. Undorodva n�zem a s�t�t jegyet, majd leteszem magam mell� a karom. Nem h�zom vissza, a p�l�m ujj�t. Hagyom, ahogy van. Had eml�keztessen r�, minden egyes percben a saj�t kezem, hogy mit is tettem. De legf�k�ppen arra, hogy sz�momra nincs v�laszt�si lehet�s�g.