5. fejezet - Magyar�zat, �s tan�cstalans�g -

- Kelj fel!

- Mit keresel te itt? – d�rzs�l�m meg a szemem, �s akaratomon k�v�l arr�bb h�z�dok, az engem r�zogat� kezekt�l. Nicolas �bresztget ilyen brut�lis m�dszerekkel.

- Ma mesed�lut�nt tartunk! – n�zz r�m hat�rozott tekintettel, �s megl�b�l az orrom el�tt egy bor�t�kot. – Azt hiszem, van mit megbesz�ln�nk. – Halv�nyan elmosolyodik. Pontosan �gy, mint a r�gi Nic.

B�lintok, �s feltorn�zom magam �l� helyzetbe. � le�l mell�m az �gyra, �s kinyitja a bor�t�kot. N�h�ny f�nyk�pet vesz ki bel�le, �s m�r teszi is el�m az els�t.

- Ez a csal�dom – mutat a k�pre. Egy mosolyg� var�zsl�, �s egy sz�p boszork�ny k�z�sen tart a kez�ben egy izg�-mozg� csecsem�t. A var�zsl� n�ha megcsiklandozza a csecsem� has�t. Mind nevetnek.

- Ez pedig azel�tt k�sz�lt, miel�tt elj�tt�nk otthonr�l. – Ez a k�p nem vid�m. A var�zsl� arc�n keresztbe egy hatalmas s�r�l�s fut �t, a boszork�ny pedig aggodalmasan szeml�l�dik. N�m�n merednek maguk el�.

- Mi t�rt�nt?

M�gis mi t�rt�nhetett Nic csal�dj�val? Mi ez a s�r�l�s? �s hova t�nt, a kedves mosoly?

- A sz�leim, harcoltak Voldemortal, mikor m�g kicsi voltam. Az els� k�p ut�n nem sokkal, harcra k�nyszer�ltek a hal�lfal�k egy csoportja ellen. Ap�mat eltal�lta egy �tok, att�l az a forrad�s az arc�n – mondja csendesen egy szuszra. – Mikor h�r�t vett�k, mi t�rt�nt a Roxfortban, azonnal ide siett�nk. �gy gondoltuk itt t�bb hasznunkat vehetik. De any�m nagyon agg�dik. Retteg, hogy a mostani csat�ban, nem csak p�r elcs�f�tott arc lesz a vesztes�g�nk.

Sz�val a hal�lfal�k miatt ilyen szomor�ak. �s mert agg�dnak, azok�rt, akiket szeretnek. Milyen furcsa. Szeretni �s agg�dni…

- � itt Bill �s Fleur – tolja el�m a k�vetkez�t.

- Az ott egy Weasley, � pedig a l�ny a Trim�gus tus�r�l!  - ki�ltok fel hitetlenkedve. A k�t fiatal egym�st �t�lelve �llnak a k�pen, �s nevetnek. A l�ny n�ha ad egy puszit a fi� arc�ra �s a nyak�ba csimpaszkodik. Olyan boldogok.

- Tal�lt. Fleur az unokan�v�rem, Bill pedig a f�rje. Ez a k�p egy �ve k�sz�lt mikor Bill Franciaorsz�gban dolgozott, akkor ismerkedtek �ssze. Ez az esk�v�i k�p�k, k�t hetes. – Sok ember egy k�pen. Nagyon sok. Az eg�sz Weasley bag�zs ott van, �s persze ott van Potti, �s Granger is. K�z�pen a fiatal p�r. Mosolyognak, �s vid�mnak t�nnek. A fi� arca szinte felismerhetetlens�gig el van torzulva, a t�m�nytelen hegt�l.

- Mi t�rt�nt? – n�zek k�v�ncsian Nicre. � h�t�t az �gy t�ml�j�nak veti, �s komoran n�z maga el�.

- Billt megt�madta egy v�rfarkas, am�g a Roxfortot pr�b�lta v�deni. A rend tagjak�nt � is ott volt, �s… ez t�rt�nt vele. Az egykor gy�ny�r� Bill arca torz lett. – keser�en cseng a hangja.

Csak b�mulok magam el�. Teh�t ezekr�l besz�lt tegnap… ez�rt t�madott nekem. Igaza van, b�rcsak meg�lt volna, nem �rdemeln�k m�st, mint az �sszes t�bbiek.

- Sz�val ez�rt volt a tegnapi…- suttogom halkan.

- Oh, nem – mosolyodik el sz�lesen. –  A tegnapi egy pr�ba volt. Nem haszn�lt a mosoly, nem haszn�lt a fagylalt gondoltam megpr�b�lom ezt. Most biztosan azt gondolod meg�rdemelted a b�ntet�st, s�t m�g t�bbet is. Igazam van? – keresi k�rd�n a tekintetem.

Nem merek r�n�zni. A ves�mbe l�t, tudja, mit gondolok, mit �rzek. Igen. Meg�rdemlem a b�ntet�st. Hal�l, f�jdalom t�nkre tett �letek. Mind-mind az �n hib�mb�l. De m�r nem v�ltoztathatok rajta.

- M�g ha nem is v�laszolsz, tudom, mit �rzel. Pr�b�ltalak gy�l�lni az�rt, amit tett�l. Hal�lfal� vagy, �s az els� ilyen tetteddel m�r t�bb embernek �rtott�l, mint el tudod k�pzelni – l�b�t felh�zza �s �tkarolja, komoran besz�l. – �n nem haragszom r�d, �s �k sem. Ne hidd, hogy azzal fogsz vezekelni, hogyha magadra z�rod a szob�d ajtaj�t, �s ki se dugod az orrod eg�szen addig, am�g ap�d bar�tai k�z�l valaki ki nem r�ngat innen, Voldemort sz�ne el�!

- De nem tudok m�st tenni Nicolas… Nem tudom, mit tehetn�k, �n ide tartozom. Nem ismerek m�st csak a s�t�t var�zslatokat, csak a rossz oldalt, a b�nt�st, a rosszindulatot. M�gis mit v�rsz, hogy egyik percr�l a m�sikra j�fi� legyek, �s mindenkit keblemre �leljek? –indulatosan felkelek az �gyr�l.

Az ablakhoz s�t�lok, de nem tudom minek. A f�gg�ny be van h�zva. Nem is akarom tudni, mi folyik a vil�gban. Annak �n �gy sem leszek t�bb� a r�sze. Hallom, hogy finoman lek�sz�l�dik az �gyr�l, �s m�g�m l�p.

- Egy eb�dmegh�v�st akarok neked �tadni Draco… Mrs. Weasley �zeni, hogy �r�mmel l�tna t�ged holnap 1kor az Od�ban. A c�met ide lerakom az asztalodra.

- K�pzelem mennyire �r�lne egy Malfoynak a putrij�ban – horkantok megvet�en.

- Nevezd h�znak, �s r�gvest boldogabb lesz. Tudod, a j� �t nem fog a l�bad el� g�rd�lni �s �gy alakulni, ahogy te szeretn�d… neked kell v�ltozni ahhoz, hogy elfogadjanak.

- K�sz�n�m Nicolas a remek tan�csaidat, alkalmasint elgondolkozom rajta – felelem hidegen.

- Tudom, hogy neked ez �gy nem j�.

- Esetleg, megint m�ssz r�m, �s viselkedj �gy, mint tegnap h�tha att�l jobb lesz! – fordulok indulatosan szembe vele. � f�radtan n�z r�m, mint egy feln�tt a kisgyerekre.

- Hiszen te sem �rted �nmagad! Az egyik percben sajn�lod, amit tett�l, a m�sikban emelt f�vel �lln�l ap�d mellett a harcban – arcom fel� ny�l, mintha meg akarn� simogatni. Nem h�z�dom el, de a mozdulat fel�n�l � maga gondolja meg mag�t. Zsebre v�gja mindk�t kez�t.

Igaza van, �n sem �rtem �nmagamat, hogyan v�rhatn�m el, hogy � meg�rtsen engem? Megint h�tat ford�tok neki.

- Akkor nincs mit megbesz�ln�nk… sajn�lom. A c�met az�rt itt hagyom. Vigy�zz magadra Draco!

- V�rj! – fordulok meg de m�r k�s�, elt�nt a semmibe. – A k�peket itt hagytad…

Kom�tosan az �gyhoz s�t�lok, �s le�l�k, egym�s mell� teszem a n�gy k�pet. Vid�m arcok, szomor� arcok, vid�m arcok, szomor� ar… tal�n m�gis van mit �tgondolnom. Tal�n t�nyleg d�ntenem k�ne, hogy sajn�lkozom, vagy gy�l�lk�d�m… Tal�n r� kellene j�nn�m v�gre, mit is akarok… lehet, hogy van v�laszt�si lehet�s�gem, csak eddig nem mertem szemben�zni vele… de hogy kezdhetn�k hozz�?